Nemrégiben felmerült egy gondolat, ami soha eddig eszembe nem jutott. Vajon milyen nyelven gondolkoznak azok, akik hallás nélkül születnek.

Ebből a témából továbbgörögve jutottunk el múlt szombat este oda, hogy ha valamelyik érzékemet el kellene vesztenem, melyiket választanám.

Egy biztos, hogy a hallás és a látás az fontos nekem. Szeretek számomra szép dolgokban gyönyörködni, örülni a látottaknak. Zene nélkül pedig igen hiányos lenne az életem. Bár már tudom, milyen a hallás, és jó pár dallam megmaradna (valószínűleg egy idő után torzulna), de akkor is. Nagyon kevés dolog tudja azt a belső boldogságot megadni, mint a zene.