Hat órakor keltem. Előtte még azt álmodtam, hogy kínai családom van, két kicsi fiúval, egy kínai férjjel. Na, azt már meg nem mondom, hogy én is az voltam-e. Ami még a történethez tartozik, hogy még várandós is voltam, ha jól rémlik. Ha így is volt, akkor pár hetes lehetett a magzat.

Lassú ébredezés. Annyira, hogy a Polar órám úgy vette, hogy csak fél hétkor keltem, annak ellenére, hogy akkorra már egy bögre hosszú-hosszú kávén túl voltam.

Otthoni edzést terveztem reggelre. Kb. 10 percet alkudoztam magammal, hogy egyáltalán mozogjak valamit, miközben azért előkészítettem mindent hozzá. Végigsoroltam az összes pro érvet, hogy miért lesz jó nekem, ha edzek. Egyetlen kontra volt, ami így hangzott: á, most nem esik jól.

Aztán haladtam lépésről lépésre: hengerezés, bemelegtés, s tökölés nélkül indítottam is az intervallumos appot nehogy újabb “nincs kedvem hozzá” gondolat jöjjön. Az első 12 percben le is amortizáltam a tüdőmet, a lábizmaimat. Már túl is voltam 6 x 10-11 burpee-n. Többek között.

Ez után jött a erősités… egy nagyobb falat banánnal még energiát is kellett bevinnem, mert valahogy ma reggel hiányában voltam a ch-nak. Az edzés közbeni kajálás ritka nálam, mint,a fehér holló, de most jobbnak láttam, ha megteszem.

Egy órát edzettem, és kb. 600 kcal-t égettem az órám szerint.

Észre sem vettem, mikor amortizáltam le a karjaimat. De a Decathlonban már majd’ összecsináltam magam, mikor a “TRX”-en egy karhajlítást nyomtam kb. 45 fokban előredőlve.

Még nyújtottam befejezésként, s kezdődhetett is a nap.