Szerencsére nem árulta el, milyen etapot tervezett kettőnknek tegnapra, így legalább nem tudtam megvétózni, bár próbáltam útközben lebeszélni róla. De aztán szépen, szó nélkül felmásztam Istállós kőre a meredek domboldalon.

Visszafelé egy másik utat választottunk, ami egy kicsit hosszabbnak tűnt, de legalább jobban járható volt.

Vele lenni olyan, mint a meredek, kidőlt fákkal keresztezett, nehezített úton felfele gyalogolni. Nem egyszerű, izzasztó, olykor hiábavalónak tűnik a megmászása, de aztán mindig megkapom az ajándékot a kitartásomért: gyönyörű kilátás, napsugarak a fák között, és egyéb természeti szépségek, valamint jóleső fáradtság, boldogság.