Az emberek nagyrésze szereti a fájdalmat. Még akkor is, ha ez nem tudatos. Meg hát bevallani is – magunknak is, másoknak is – ezt, kissé morbid. Lenne. De én magamról tudom, hogy “szeretem”, ha fáj valamelyik része a testemnek. Csak az a lényeg, hogy kontrolálni tudjam. Ergo: ha én okozom magamnak a fájdalmat, akkor még élvezem is. No, nem az önkorbácsolásra tessék itt gondolni, kérem! Egyszerű, szimpla tűszúrásnyi jellegű fájdalmakra. (egyébként irtózom a tűtől!) Mazochizmus lenne? Az, bizony, az. Ön-mazochizmus. Mert a másoktól érkező testi, lelki fájdalmat én is nehezen tűröm, ahogyan a többi ember. Hiszen az egomat veszi célba, valamint nem az én kezemben van az irányító készülék.