Megnéztük a Star Wars 8. részét. Előtte végignéztem az összes addigi részt, kivéve az első kettőt. A harmadik végét is nézetlenül hagytam, mert nem a kedvenc részem, ahogy Anakin Waderré válik.

Szóval, felkészültem.
A kisebbik gyermekem is. Ennek ellenére szerda délután azzal fogadott munkából hazaérve, hogy fáj a hasa, és annyira nem érzi jól magát, hogy inkább nem jön moziba. Mondtam, hogy ne csinálja már, bánni fogja, ha itthon marad, mert erre várt az utóbbi hetekben, hónapokban.
Az indulás előtt jól kihányta magát (nekem is jutott némi takarítás), majd még a film előtt is könnyített a gyomrán. Az ebéd bement, és kijött. Retúr jegyet váltott.
Így ültünk be filmet nézni.

A történet elkezdődött, magával ragadott. Csak akkor nem figyeltem a történetre, mikor a párom hívását észleltem a telón, és visszaírtam neki, hogy moziban ülünk éppen. Illetve akkor, mikor a kisebbik gyermekemmel foglalkoztam. Egyszer kivágtatott a mosdóba, de fals riasztás volt. Aztán meg az éreztem, hogy remegteti a széket. Mint kiderült azért, hogy ne aludjon el. De pár perc múlva horpasztott is. Egy 15 percet biztos kihagyott a filmből. Aztán egész helyre rázódott a gyerek.

A film tetszett. Nagyjából követte a letisztult alap Star Wars stílust. Fordulatos volt, és a szokásosnál is poénosabb. Ha nagyon kekeckedni akarnék, akkor tudnék mondani olyat, ami egy kicsit elnagyolt volt szerintem, de annyira nem vagyok elhivatott Star Wars rajongó, hogy ezt megtegyem. Így volt jó, ahogy megcsinálták. Tény, hogy hiányozni fognak a nagyok, de az első három részben sem voltak benne, és a Rouge One-ban sem, hát fogadjam el ezt is.

Megígértem a kisebbiknek, hogy újranézzük a jövő héten. Kíváncsi vagyok, akkor hogyan tetszik majd.