Nagyon zűrös éjszakám volt. Illetve az eleje. Éppen elaludtam volna (ez a legrosszabb pillanat a felébresztésemre, mert akkor irtóra fel tudom minden picinységen húzni magam), mikor a kisebbik rázendített. Pisilni akartam vinni, de annyira nem volt magánál, hogy csak bőgött és valami dobozt kért. Nagyon mérges lettem, s legszívesebben megütöttem volna. Szerencsére pár perc múlva sikerült kissé lenyugodnom, és már a hangom is olyan volt. Így valamennyire zöldágra tudtam vele vergődni. Nagy nehezen az ágyába is beleimádkoztam, megmagyarázva, hogy a szivacsomon csak én egyedül férek el. (Ennek ellenére, hajnal tájt megint nálam kötött ki.) Szóval elég zaklatottan feküdtem vissza, és leginkább magamra voltam mérges, mert így reagáltam le a kisebbik műsorát. Mert tudtam, hogy nem is rá haragszom, hanem valami más miatt vagyok ennyire ingerlékeny. … és most nem kezdek bele semmiféle elemezgetésbe, mert úgy is azt hoznám ki, hogy mások felé irányuló elvárásaimnak – amik nem teljesülnek – köszönhetem ezt.