Sikerült az elmúlt 5 napot nyugodtan, békességben és a természethez legközelebb eltölteni.

A gyermekeimmel 4 napot a Mátrában töltöttünk. Volt benne séta, túra, autózás, számomra érdekes helyek megtekintése, és persze nem maradhatott el az edzés, a futás.

A hotel edzőtermében csütörtökön emelgettem a súlyokat. Végre újra. Egy valami hiányzott csak: egy guggolóállvány. A többit megoldottam. Azt hittem, nagyobb izomlázam lesz a karjaimban, felsőtest izmaiban, de csak az éjszakámat tették kicsit nyugtalanabbá a sajgó végtagok. Lábra nem mertem jobban edzeni, mert így is sokszor nehézkesnek érzem őket. Meglehet, a maratont nem sikerült kipihennem. Tény, hogy nem is hagytam túl sok lehetőséget rá.

Ma már itthon voltunk. Főzéssel, egy kis futással (mikor végre kisütött a nap, elindultam), és egy mozival zártam a hosszú-hosszú hétvégémet.

A moziban a Thor-sorozat 3. részét néztük. Persze, nem volt agyon bonyolítva a történet, de legalább poénosra vették, így fel-felnevettem, s végig sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet a filmeseknek.

Az elmúlt négy nap újra felvetette bennem, hogy miért vagyok még a munkahelyemen, s csinálom azt, ami csak stresszel, ahelyett, hogy olyannal foglalkoznék, amit valóban szeretek csinálni. Tudom, hogy az meg másként stresszelne.
Nem egyszerű ilyenkor. A mérleg két serpenyőjébe rakosgatom az érveket, ellenérveket. Egyiket az egyik oldalra, a másikat az ellenkezőre.
A meló melletti egyik érv az, hogy biztos pénz – ez az, ami elég sokat a latba nyom. Talán még azt mellé tudom tenni, hogy néha szeretem is csinálni.
Ami ellene szól, hogy mindig van valami baromság, ami kivágja nálam a biztosítékot, illetve annyi meló van, hogy bizonyos feladatokra nincs időm, és csak tolom magam előtt őket. Már ígéretett tettem magamnak, hogy egy délután (vagy kettő) benn maradok, és azzal is egy kicsit előrehaladok, de ehhez az kellene, hogy délután négyre ne legyek agyilag nulla, valamint délutáni programom se legyen. Ez nem tudom, mikor lesz.
Néha iszonyatosan nehezemre megy már az ülés. A 8 órán keresztüli.
Ellenérv még az, hogy ez az életem van, és tök jó lenne, ha nem olyasmire fordítanám az adott iőmet, amiben csak a pénz hasznát látom, és más egyebet nem.

Hát, rám férne egy-két oldás.