Ma reggel újra rájöttem, hogy mennyivel szabadabb és könnyebb egy némely férfi élete, mint a nőké. Például ilyen lehet az én meglátásom szerint a férjemé is. Miért is? Mikor megismerkedtünk, gyakran úgy éreztem, hogy a munkáján és a szülein kívül nem vállal más iránt felelőséget, és  kötelesség érzete nem sok van. Maga felé persze temérdek. Most is néha úgy érzem, hogy igyekszik a saját kényelmének megfelelően irányítani a dolgokat, a család életét. Az a legnagyobb szerencsénk és szerencséje, hogy ez gyakran egybeesik a család igényeivel. De sajnos, a többit (főként a hobbiját és egyéb kisebb dolgokat) illetően nem. 

Én egy önző embernek tartom magam, de úgy lettem nevelve, hogy vannak kötelességeim, és ha azokat megcsinálom, jöhetek én. Persze ezt az élet nem minden területén sikerül követnem. Ezért vagyok önző. Most mondhatnám, hogy kell ennyi, de néha úgy érzem, hogy ez is elég sok. No, mindegy. Az a lényeg, hogy általában a család szemszögéből látom a dolgokat. Legalábbis igyekszem. Ez lehet a szabadidő eltöltésével kapcsolatos kérdés, pénzügyi, stb. 

A férjemnek eszébe sem jut, hogy kirándulást javasoljon egy hétvégére. Felőle otthon is maradhatunk, a gyerekek pedig szórakoztassák majd el magukat, ha tudják. A szomszéd gyerekekhez meg ne menjenek át, mert hogy néz ki az. De ők se jöjjenek át (ezt én sem nagyon szeretem “az én házam, az én váram nézet” alapján)! Akkor ki fogja szórakoztatni, lefoglalni a kölyköket??? 

Vegyük aztán a pénz kérdést. Tud gyűjteni, ha akar, de tudja is elkölteni. Ilyenre gondolok pl.: vesz magának egy mobiltartót (egy olcsóbbat) az új telefonhoz. OK, tegye. De: két nap múlva rájön, hogy nem is olyan jó, ezért fogja magát és vesz egy háromszor olyan drágát, és örömmel újságolja, hogy ez milyen nagyszerű tartó. Ezt nem tudta volna elsőre is eldönteni??? És hogy mi lesz a másikkal??? 

Vesz kaszát. Aztán rájön, hogy ő balkezes. Hogyan fog  ő így kaszálni??? (egyébként is megnézném őt kaszálás közben!!!! ) És ez a kasza került annyiba, mint egy olcsóbb elektromos szegélynyíró, amit már régóta mondok neki, hogy vegyen. Azt még kaszaként is használhattuk volna. Még ő is a balkezével. :-)) 

A feledékenység kérdéséről még nem is beszéltem. Engem a földig lehord, ha el merek felejteni valamit. Ő tök természetesnek veszi (jó, egy icipici lelkifurdalása van), ha pl. hetekig nem adja vissza a kölcsönkért könyvet, amit sürgősen kértek vissza. De ezt is ki adta vissza végül? Hát, én. De ha nem azonnal aznap juttatom el a tulajnak, hanem két nappal később, kaptam volna a fejemre rendesen. 

Jó, mára befejeztem. De olyan jólesik ezt kiírni magamból.