Vasárnap délelőtti sétánk alkalmával kielőzött minket egy pár. A csaj egy babakocsit tolt, amiben egy egyéves korú gyerek üldögélt. A nő vékony volt nagyon. A mellettük haladó pasi bagózott. Valahová nagyon siettek.

Ritkán járunk azon az úton, így a gyerekeim érdeklődve nézegették az üzleteket, egyéb szolgáltató helyeket. Egy kis pavilon sor első ajtaját is megcélozták (a boltok nagy része, ugye, zárva volt) kérdezve, hogy mi ez. Mondtam, hogy játékterem. A kis kíváncsik be is mentek. Én nem néztem be, inkább egy magán vegyes kereskedést figyuztam “be kéne menni, hátha van tej”. Mikor meguntam, hogy a gyerekeim még mindig nem kerültek elő, az ajtó elé léptem, hogy kihívjam őket. A kölykökön kívül az a pár kezdett a gépekbe pénzérméket dobálni, akik nemrégen az utcán mentek el mellettünk. A gyerek a továbbra is a kocsiban ült és a villódzó fényeket és a játszó szüleit figyelte.

A kisboltban nem volt tej.