Hihetetlenül szép az idő tegnap óta. Most halkan megjegyzem, lehetett volna ilyen a múlt hétvégén, de ha ilyen marad még vasárnapig, akkor egy szavam sem lesz.

A futás sajnos, egyelőre hanyagolom, mert a maratoni táv kissé meghatotta. De sebaj! Van másik, ahogy szokás mondani. Nem kell aggódnom, nem maradok tüdőt nem kímélő edzés nélkül…

Vicces, hogy amikor az életem egyik része rendeződik, akkor a másik kerül völgymenetbe. Nem unalmas az életem. Bár kihagynám a lelki válságokat…

De mit is várhatok magamtól, mikor “szeretek” átlendülni a ló másik oldalára. Most a sok olvasás helyett, sokat nézek sorozatot. De úgy tűnik, erre van szükségem. Meg arra, hogy lassan adventi, illetve karácsonyi hangulatba kerüljek. Még pár hét, és kiteszem az adventi díszeket. Szerzek egy normális adventi koszorút, egy jelképes, de normális fenyőfácskát (műt). Így, bár nem karácsonyozunk itthon, mégis legyen valami elő- és utóhangulat.

Nem mellesleg végre szeretném visszakapni az ihletetségemet az íráshoz. Néha úgy érzem, hogy nincsenek gondolataim. Amolyan értelmesek. Olyanok, amelyeket hosszan és szórakoztatóan ki tudnék fejteni. Itt a blogon. Szeretnék pozitív dolgokról írni, vagy legalább csak írni…