Ez most a fő mottóm.
Lelkesen csinálnám, de tényleg. (Bizonygatom.)

Valahogyan nem akart összejönni.
Aztán mára mégis.

Egy lelkes vendég akadt, egy régi barát.
Tetszett, tetszik neki, amit ma csináltunk, és én tényleg odatettem magam.

De lelket kell öntenem saját magamba, hogy kitartsak. És bizakodom: egyre többen, óráról órára többen jönnek tornázni velem.

Mindenesetre mostanában molyolok azon, mi a túróval akadályozom saját magamat. Talán önbizalomhiány? Vagy önsorsrontás?