Vagy két hete várok egy válaszlevelet. Közben két nap külföld, két nap hétvége, amikor is nem igen foglalkoztam az érkezett levelekkel, bár az outlook majd’ minden nap leszedi a ráirányított postaládákból a napi postát, én pedig átnézem, mi fontos, mi nem.

Lassan eljutottam odáig, hogy nyugtáztam, ezek sem foglalkoznak velem, szóval magasról le vagyok tojva.

És ma, csak úgy, csak a semmiből ott termett a levelek közt március 7-i érkezéssel olvasott állapotban A Levél. Még jó, hogy nem tüntettem el a törlésre váró levelek közé anno a szokásos szelektálásomkor.

Ennyit erről. Most én tűnhetek bunkónak más szemében, hogy egy hét telik el, mire az ő kérdéseire válaszolok.

Az meg megint más kérdés, hogy a túróban nem vettem észre a levelet…