Fokozatosan jövök rá, napról napra, hogy azon a korszakon már túl vagyok. Egy függéstől megszabadultam, talán végleg. Még ’96-ban égett ki belőlem. Azt hittem, hogy csak a külső tényezők voltak olyanok (no, hogy tényleg az igazságomhoz ragaszkodjak, valóban olyanok is voltak!!!), és ezért nem kívántam a szexet. Aztán az utóbbi hónapok csodálatos alakulását (édes szeretkezéseinket átélve) megtapasztalva és olvasva egy-két blogot, ébredek rá, hogy nem vagyok frigid. Igenis él bennem a NŐ, igenis szeretek szeretkezni a Kedvesemmel, és igenis kívánom őt. DE: le tudok mondani a szexről, mert már nem függök tőle. Ha megadatik, élvezem (Hú, de mennyire!!!), és csodálatos Őt ölelni, és … ennyi. Számomra a szerelem, a szeretet egészen másban csúcsosodik már ki. Ez csak egy része, édes része, ami egyenrangú egy békés sétával, egy meghitt beszélgetéssel Vele.