Kicsit eltöprengtem, hogy miért kerülök kicentizett helyzetekbe, ha munkáról van szó. Nem csak az utóbbi egy vagy félévről van szó. Ez anno még a szüléseimet megelőző munkaidőszakban is megesett.

Lehet, hogy figyelmetlenségről is szó van. Meglehet. De szerintem imádom a pörgős tempót. Persze csak időszakosan. Mikor éppen halálra unom magam, gyorsan beszerzek egy gyorsanmegkellcsinálnikülönben-kicsúszokahatáridőből munkát, és máris helyére kerül minden. Aztán összeteszem a két kezem, hálát adva az életnek, hogy végre megint nyugalom van.

Mellesleg a sikeres munkavégeztével nem győzöm az őrangyalaimat áldani, hogy milyen jók hozzám.