Húsvét volt… No, nem vagyok oda ezért az ünnepért. Valahogy nekem soha nem jött be. Talán, mert mint nő, egy rakat készülődés után (takarítás, főzés, sütés) otthon kellett ücsörögnöm szinte egésznap, és várni a nem létező locsolkodókat. Természetesen később már kicsit alakultak a dolgok, és délutánra, estére egy-egy program a haveri körrel be lett iktatva, ami persze javította az ünnepről alkotott (most nem jellemzem, de az előzményekből sejthető, hogy milyen) véleményemet.

Meg tudom számlálni egy kezemen, hogy az elmúlt 32 húsvét közül hány telt el számomra élvezetesen, emlékezetesen. Ugye, nem sok… Minden évben reménykedem eleinte, hogy na ezúttal más lesz. Tavaly nem reménykedtem, és tényleg más lett. Ez éven valahogy egyáltalán nem érdekelt a dolog. Hagytam, hogy kialakuljon. Persze, valamennyit készültem, ami a kaját illeti, és bíztam abban is, hogy legalább a hétfői napot nem otthon fogjuk tölteni. Félig így is történt. Viszont kaptam egy szabad délutánt, mert nem kellett elmennem a férjem barátaihoz “locsolkodni”. Miért? Ugyan ki szeret olyan emberekkel együtt bájcsevegni, akik a szemedbe vigyorognak, jópofiznak, a hátad mögött pedig felemlegetik az ezer éves részedről elszenvedett vagy inkább elszenvedni vélt sérelmeket. No, az ilyen kétszínű emberektől mentsen meg az élet!!!

Szóval, az egész hétvégéből ez volt talán a legjobb!!!! (megmenekültem ettől a látogatástól! )