“… az önmegvalósítás folyamata teljesen önző folyamat. Ez az emberi létezés legeslegönzőbb eljárása. Ám miután a teljes önzésnek ezt a csatornáját felhasználtuk, elérhetjük, hogy másokon is a leghatékonyabban tudjunk segíteni.” ( Maharishi Mahesh Yogi – tminfo.hu )

Azt hiszem, a fentiekhez felesleges bármit is hozzáfűznöm. Tudnék, de … önzőség lenne.

——————————–

Basszus! Ha megszólal a telefon, szívesebben venném bárki más hívását, mint egy emberét. Hmm! Ez már az én bajom. Vagy nem?

Tudom, miért szeretek falun lakni. Ha kiteszem a lábam a bejárati ajtón, akkor máris a szabad levegőn vagyok. Ha akarom, órákat állhatok egy helyben a kertben, és nem fogja senki sem megkérdezni, hogy miért teszem. Vagy: ha este tiszta időben kimegyek a kertbe, felnézek az égre, látni a Tejutat. Ha a csillagképek nevét ismerném, mind meg tudnám nevezni. Így csak a Göncöl-szekeret tudom “nevén hívni”, a többit meg csak látom.