A következőket akartam egyszer valakinek írni:

“Voltál már úgy, hogy olvastál egy szöveget, és egyszer csak azt vetted észre, hogy ‘csend’ van? Benned. Csak az olvasottak léteznek, és a mondanivalójuk. Olyan, mintha transzcendens állapotba kerülnél az olvasás közben. És lehet, hogy így is van.

És ha ilyen állapotba kerülök, akkor tudom, hogy amit olvasok, az VAN. Nem kell bizonyíték, hit hozzá. VAN és kész.”

Hogy miért nem került leírásra ez a kis szöveg? Hm, mert már nem volt alkalmam leírni. Így bepötyögtem ide. Nem azért, mintha járna erre … és én arra számítok, hogy na majd most … Talán soha nem vette a fáradságot, hogy benézzen a blogomba. Legalábbis a blog-stat alapján erre következtettem. Ha nem így van, akkor … kellemes meglepetés lenne. De mivel tudom, amit tudok, ezért a kellemes meglepődés lazán el is marad.