Húú! Tegnap du. egy kellemes meglepetés ért. Rutinból (megérzésből?) belenéztem az egyik mailboxomba. Ide érkeznek L. levelei. Most is ott várt egy. Nem számítottam rá. Nem sokat írt, és igazából semmiről szólt a levél, de a lényeg az, hogy … igen, igen!… az, hogy gondolt rám.

Persze, tudtam, hogy fog írni, hiszen Ő következett. De hogy ilyen hamar??? ahhoz képest, hogy előtte több, mint egy hónapig nem írt. … No, mindegy.

Jó lenne egyszer találkozni vele! Bár inkább ne! … Sajna rögtön belezúgnék. Így is keményen azon vagyok, hogy csakis barátként, ismerősként gondoljak rá. Ha eszembe jut, akkor gondolatban egy nagy-nagy piros keresztet is teszek rá tilos jelzésként.