Ha egyedül lennék, akkor ki sem kelnék reggel az ágyból. Soha ennyire feleslegesnek nem éreztem ezt az egészet, soha ennyire haszontalannak, semmirekellőnek nem láttam magam, mint most(anában).

Önbizalom, élet élvezete? az mi? és minek? Egy nagy kicseszett erőlködés (majdnem) minden pillanat. Ezért egyáltalán érdemes élni? Azért, hogy mindennap eljátszam az ügyes, aranyos, milyen jópofa, szimpatikus és kedves nőt?

S kénytelen vagyok csinálni, amíg m e g n e m h a l o k.