Még nem is meséltem a szilveszterről. Volt ugyan meghívásunk egy buliba, de egész héten olyan hülye hangulat volt rajtam, hogy legszívesebben csak otthon ültem. Kölcsönkaptuk a Lost eslő széria 25 és a második széria 9 magyar feliratos, angolul beszélő részét (itt jegyzem meg, hogy annyira jó a magyar szinkron, hogy fel sem tűnt, talán csak az angol színész (játszott a Gyűrűk Urában, mint az egyik hobbit) esetében – nála is csak a jellegzetes angol hanglejtés és kiejtés miatt -, a hangbeli és nyelvbeli különbség). S egy maratonit Lostoztunk.

Kajálás? Nos, a diétámat csak szelektíve tartottam be. Az vesse rám az első követ, aki megbírja állni ünnepek táján az édesség evést. S bár úgy éreztem, hogy most visszajött az a pár kiló, amit az elmúlt egy évben sikerült magamról lerázni, január másodikán, azaz tegnap feljött rám ugyanaz a nadrág, ami még karácsony előtt. Nos, nem áltatom magam azzal, hogy nulla kiló és nulla deka volt a másfél hét eredménye, de a vártnál jobb. Bár még Apu mindig gyanakvó szemmel figyeli étkezéseimet, mert szerinte valami bajom van. A múltkor is megkérdezte: “Anorexiás vagy?” Természetesen erre csak nemmel felelhettem. Végig gondolva a dolgot, lehet, hogy egy dologban tényleg van egy kis anorexiás beütés nálam: ha tükörbe nézek, nem látom, hogy tényleg “vékony” vagyok. Egyébként is van, mit fogni rajtam. Kivéve a mellem, de az más kérdés.

Egy mondat pedig a diétámról: Kitartok elhatározásom mellett, és megvolt az első sikeres nap.