Hétvégén lagziban voltam. Azután kezdett alakulni a hangulatom, miután meguntam, hogy a kedves férjem nem kér fel táncolni. (Nem mintha más felkért volna. Nem tudom, mi van ezekkel a mai férfiakkal?!) Szóval, csajokkal táncoltam, amikor éppen nem összeborulós zene vagy csárdás volt.
Inni mértékkel ittam. A kaja jó volt, bár mostanában annyira összejöttek a dolgok, hogy túl nagy étvágyam nincsen. Így csak csipegettem.
A templomban én voltam az egyik fényképész. Az egész (24 kocka) filmet ellőttem, csak tudnám, mire. Meg jókat rötyögtem. Többnyire a gép mögött (lehet, hogy ezért kattingattam oly sokat???), hogy ne legyek feltűnő. Szerintem Apun és rajtam kívül nem sok vidám emberke üdögélt. (ja, mi álltunk). Szóval én már a többieken is mulattam, hogy mennyire meg vannak hatódva. (mellesleg én a saját esküvőmet végig bőgtem. Lehet,hogy nem kellett volna? De olyan megható dolgokat mondott akkor a nőcike, aki összeadott minket.)
Lehet, hogy furcsának talált az ifjú házaspár, amikor nem mondtam nekik, hogy sok boldogságot, csak célozgattam arra, hogy bizony nem kellene ezt tenniük 🙂