Azt mondják, hogy a vírus mizéria után sok minden megváltozik. Kihat ez a világgazdaságra, a társadalomra, az egyes emberek életére. Nem tudom, mennyire hat ez az emberek gondolkodására, de gyanítom, ennél nagyobb “csapás” kell, hogy történjen.
Vajon jobban megbecsülik-e ezek után az emberek a szabadságukat? Azt, hogy szabadon mozoghatnak? Az egészségüket? Vajon hajlandóbbak lesznek-e életmódváltásra, hogy javuljon az egészségük, ellenállóbb legyen az immunrendszerük, hiszen az nagyon sokat jelent egy ilyen vírusjárvány idején (mert ugye nem ez lesz az utolsó)? Vajon hajlandóak végre felelősséget vállalni magukért és leginkább másokért? Értem itt azt, hogy a helyett, hogy mérsékelnék a köztereken, a látogatottabb helyeken a kinnlétet, így minél kevesebbet érintkezni, közelében lenni másoknak, tesznek erre nagy ívben, és most is ugyanúgy mennek – baráti társasággal – piknikezni, sétálni. Maszk és kesztyű nélkül mennek boltba és egyéb ügyeket intézni. Lehet, hogy ő nem lesz beteg, de bárkit, aki veszélyeztetettek közé tartozik, megfertőzhet. (A kijárási korlátozás célja nem (csak) az, hogy mi ne legyünk betegek, hanem az, hogy másra ne ragasszuk rá a vírust, ha esetleg hordozók vagyunk. S nem mellesleg, hamarabb vége lenne a “Maradj otthon!” időszaknak, és a gazdaságban is mérsékelni lehetne ezzel a kárt, ha komolyan vennék azok, akik perpillanat nem teszik.)
Magam is eltöprengek azon, hogy min kell változtatnom, hogyan hat ez az én életemre, gondolkodásomra.
Részben introvertáltként nem izgat, hogy kevesebbet mehetek ki a lakásból, home office-ban dolgozom. Egyelőre nem érzem magam semmiben korlátozottnak. Futni lehetőleg korán reggel megyek a városban, hétközben. Hétvégén pedig terepen is az elsők között futkorászok, és csak nagyon kevés emberrel találkozok.
A félelem nem kerített hatalmába, továbbra is hiszem, hogy nem leszek komoly beteg, még akkor sem, ha a vírus valamennyire legyűri a szervezetemet. S nem az elbizakodottság beszél belőlem.
Úgyhogy kíváncsi vagyok, mit tanulhatok mindebből, min kell változtatnom, hogy az életem még jobb legyen ezek után.
Most már több mint egymillióan vagyunk… Ez a napi rendszerességgel végzett meditáció tudományosan bizonyítottan globális szinten emeli a kollektív tudatszintet. Egyesek otthonmaradása természetesen nem lehet hatással a világra, viszont a lakosság 1százalékának a négyzetgyökéből álló csoport elegendő a kollektív tudatszint megemelkedéséhez. Tisztul a természet, a levegő, a tengerek szennyezettsége…. Azt hiszem a teremtés más irányban bontakozik ki ezek után. 🙂
Így van. Az egyes emberek tudatszintjének emelkedése hatással van a környezetére, a világra.