Kisebbik fürdés után: – Anya! Sipirc alatt kész lettem! Majd néhány perc múlva mutatja az ikeás műanyag sámlin levő vízcsíkokat: – Vízcsíkozás van rajta. Tovább →
Gyorsan eltelt a hétvége. Hip és hop! Voltam ma délután kocogni. Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára, így igyekeztem csak egy gyenge kocogásban elfáradni. Este valami hülyeség miatt durcizott és sírt a kisebbik. Egy 10 perc múlva odajött hozzám,... Tovább →
Olyan Gazdálkodj okosan! játékunk van, ami eurós. A nagyobbik mesélte, hogy az egyik osztálytársának az a fajta van, amiben forint a játékpénz. Elmagyaráztam, hogy régen minden országban saját pénzük volt az államoknak, csak egy ideje van bevezetve az európai országok... Tovább →
Reggel a gyerkőcök a világháborúkról beszélgetnek. Szóba került egy esetleges harmadik. – Nem lehetséges egy harmadik világháború – jelentette ki határozottan a kisebbik. – De miért? – kérdezte a nagy. – Mert nincsen harmadik világ – szólt a logikus válasz.... Tovább →
Ülünk az autóban. Anyu vezet, én az anyósülésen, a gyermekeim hátul üldögélnek. A főút mellett szántóföldek. A távolban repce sárgállik. A kisebbik megszólal: – Sárga a fű. Anyu: – Az nem fű, hanem repce. A következő két-három percben repce-oktatás folyik.... Tovább →
Azt azért jó hallani a gyerekem szájából, hogy rájött, sokkal jobb hagyományos játékkal játszani, mint a számítógéppel. Hm, ebben valami trükk lehet… Mellesleg rákattant a Paprikatv-re. Azt mondta, hogy vasárnap látta először, és szerinte finomakat főztek benne. Éppen azért lett... Tovább →
– Anya, az igaz, ha vért iszik valaki, akkor tovább él? – kérdezi a nagyobbik. – Nem, nem igaz – felelem. S hogy elkezdjem a vonzás törvényét belénevelni, így folytatom: – Akkor élünk tovább, ha pozitívan gondolkodunk, mindenben a jót... Tovább →
Azért csak rájöttem, hogy a külső merevlemezt elég beüzemelni. Nem igényel se formázást, se particionálást. Most mentegetem rá a fontos dolgokat. ****** Már egy hónapja nyomom a futás projektet. Legalább kétszer egy héten futok egy bizonyos távot. Két hónapot adtam... Tovább →
Ahogy kiléptem reggel az utcára, alig hittem a füleimnek. Sőt, nem győztem hallgatásra bírni a gyerekeket, csakhogy élvezhessem és ábrándozhassam a tavaszról. Pacsirta dalolt reggel fél hétkor. Még sötét volt. Nem vagyok depressziós, viszont napok óta rám férne egy jó... Tovább →