Tájékozódom a kölyköknél, milyen ételeket szeretnek: – Szerintetek milyen ételek ehetőek? Kisebbik megszólal: – Minden étel ehető. Csak valaki szerint valamelyik nem finom. Nagyobbik javítja: – Valamelyiknek az ízét nem szereti. – Az ugyanaz. Csak más szavakat használtam. Tovább →

A nagyobbik egy sort sem volt hajlandó – eddig – írni a nyári szünetéről. Mert mit is írjon?! Ha nekem ilyen nyaraim lettek volna annak idején (pedig a szüleim igyekeztek legalább három hét izgalmas sátorozást, üdülést beszúrni a többi hét... Tovább →

Ezt le kell írnom! Ebédelünk. Spagettit. A kisebbikem tömi magába a tésztát, ujjong, hogy gombás szósz van rajta. Én keveset szedtem magamnak, mert nem éreztem éhesnek magamat, így hamar is végeztem. Gondoltam, kivárom az asztalnál ülve, míg megebédel. Egyszer csak... Tovább →

Kisebbik gyermekemmel reggel a születése utáni körülményeket, eseményeket egyeztettük. Ő mesélt (amit az apjától legutóbb megtudott), én meg vagy bólogattam, vagy kijavítottam.  Annak idején a szívzöreje miatt hazamenetel helyett beutaltak minket a nagyváros kórházába kivizsgálásra. Ezt így adta elő a gyermek:... Tovább →

Este az esti elköszönésnél a kisebbik így szólt: – Anya, hajolj ide hozzám! Súgok valamit! Közelebb hajoltam. Magához ölelte a kezeimet: – Ezt és ezt szeretném karácsonyra! És még azt szeretném, hogy boldog légy karácsonykor! Anyai szívem örült, viszont nem... Tovább →

Kisebbik gyermekem ma reggel gyufázott. Bár nem repestem az örömtől, még sem téptem ki a kezéből, csak arra kértem, hogy nem gyújtsa meg a szobában. Biztosított afelől, hogy nem fogja. Gondolom, még élénken él az emlékezetében az az eset, mikor... Tovább →

– Tudod, mit kell csinálni a kanyarhoz érve? – kérdezi a nagyobbik a nagyanyját, miközben az új formula egyes játék élményeit magyarázza. A kisebbik belekotnyeleskedik: – Kanyarodni. Tovább →