– Mikor hazajöttünk edzésről, a kisebbik megállt mellettem, és vigyorogva idesúgta: nem hiszem el, hogy anya súlyzózott, még soha nem láttam. Hát, én meg megnyugtattam, már pedig igen, mert én láttam. Tovább →

– Alig ettél – szólt Apu. – Óóóó, én már jól laktam. Pont annyit ettem, ami elég volt – válaszoltam. Megszólaltak a gyermekeim: – Anya betűkkel lakik jól. – ??? – Betűket eszik minden este. Mert csak olvas és olvas... Tovább →

A múlt héten felvetette kisebbik gyermekem, mi lenne, ha ők hárman lennének tesók, ráadásul a harmadikuk rá hasonlítana, ami a természetét illeti. Háát, gondoltam, szerencsére csak ketten vannak – az apjuktól. (Bár panaszom nem lehet a két kölyökre, jobbakat nem... Tovább →

Zebránál várjuk, hogy zöldre váltson, s átmehessünk a másik oldalra. A visszaszámláló óra értetően mutatja, mennyi másodperc van még hátra. A kisebbik megszólal: – Fogadjunk, három másodperc múlva zöldre vált! S tényleg! … 4…3…2…1 A mellettünk álló lány hangosan felkuncogott.... Tovább →

… és legjobb (be)szólása by Kisebbik gyermekem: “Gyerünk már! A mozgás az élet feltétele!” Tovább →

Ma reggel bementem a gyerekek szobájába, ahogyan hétköznap szoktam, majd a már ébren levő kisebbiktől megkérdeztem: – Mi újság? – Semmi, csak ma van a szülinapom – jelentette ki válaszként. Tovább →

Nagyszülőknél előkerült a szobamérleg. A gyerekek méretkeztek. Kisebbik: – Negyvenhárom…, de behúzott hassal csak negyvenkettő! – teszi hozzá védekezően. Tovább →

Kinn vagyunk a teraszon. Gyönyörű napsütéses idő. Kisebbik megkapja a nagyszülőktől a szülinapi ajándékot. A nagyapja fotózná a dobozzal. A gyermek megszólal: – Várj, előbb beállok az árnyékba! Tovább →