Újra
Még Angliában kaptam az egyik francia csoporttársamtól egy Etienne Daho-s kazettát. Akkor nagyon szerettem hallgatni. Tegnap ráakadtam egy dalára a neten. No, igen, nem véletlenül voltam szerelmes a dalaiba. Tovább →
Emlék
Lezárás
Egy kedves blogtársam jutatta eszembe 2004-et. A lezárások évét. Évekig cipelek magammal emlékcsomagokat, melyek teherként nyomják lelki vállamat. Az emlékek mint vissza-visszatérő álmok bukkannak fel a hétköznapokban, és hagynak maguk után újra és újra különös érzéseket. Néha édes álmok, de... Tovább →
Csak egy emlék
Ült az útpadkán. Kezeit összekulcsolta a felhúzott térdein. Felnézett. Egészen a ház negyedik emeletéig. Az ablakokra pislogott. Aztán a lépcsőházéra, jön-e már a fiú. Újra találkoztak. Szinte már rítus volt, hogy évente egyszer – többnyire nyáron – összefutnak. Olyankor érezték,... Tovább →
Az alkotás és én
Tegnap szóbakerült, hogy egy művész nem minden alkotása remekmű. Idézett valakit, aki szerint a legjobb művek nagy érzelmekből, illetve szenvedésből születnek. Erre vágtam rá, mintegy megvilágosodásként, hogy igen, ez így van nálam is. S nem kis szerénységgel párhuzamot vontam a nagy művészek... Tovább →
A kivételezett kilenc
Kutakodni az emlékek és a dalok közt olyan, mintha elvesznék egy gombolyag halmazban. Színesebbnél színesebb fonalgömbök várják, hogy megragadjam őket. Csak őket, mert ők a legszebbek, a legizgalmasabbak, a legédesebb vagy a legszomorúbb emlékek. Ha az egyiket megfogom, felvisít a... Tovább →
Old times
Dir (e)-nek köszönhetően akadtam rá Aretha Franklin örökzöldjére: Respect. Ne mondd, hogy nem jön be! Ennek nyomán napok óta 60-as, 70-es évekbeli zenéket hallgatok. Amit az elmúlt egy év során töltöttem le a netről ezért vagy azért. Nos, nem sok,... Tovább →
Pasik
Az első szerelem: az első csók, és vele tapasztaltam meg, hogy csak a tenyér simogatásával is lehet izgalomba jönni. Az olasz srác: megtanított csókolózni. Azóta is az a csók a CSÓK. R: Az érintésétől felforrósodott a bőröm. Vele lehetett volna... Tovább →
Pöttyök
Mikor a idegen mobiltelefonszámot láttam a teló kijelzőjén, tudtam, sok jóra nem számíthatok. Az oviból hívtak, hogy gyermekem bepöttyösödött. Bárányhimlő. Munkát befejeztem, főnököt értesítettem, oviba elbuszoztam, majd ott meggyőztem a Pöttyöst, hogy nem a doktornénitől lesz bárányhimlős, hanem már eleve... Tovább →
Szent Este reggele & Archívum
Tegnap este cserélgettem a bejegyzéseket, és ezeket találtam: “S ha még sem jön be az, amit az okos nő gondolt? Semmi baj – gondolja az okos nő, és tovább lép. Végülis belehalni nem fog abba, hogy nem úgy alakulnak a... Tovább →
Pasi, álom
Kedd esti randi Kovac dokival. Ő a tévében, én pedig az ágyban egy majdnem tele pingvinpohárral a kézben. Pótkávét szürcsölgetek. Micsoda idill! Lehetne egy kívánságom, Jézuska? Egy ilyen kaliberű pasit szeretnék lelni minden este az ágyamban. Meg úgy egyáltalán körülöttem.... Tovább →
Zene
A zene a legjobb barátom. Megszakítom az oldasáv Marc Anthony-heteit egy újabb dallal. Ezúttal Barry Manilow Copacabanájával. Ezt a dalt először talán 12-13 évesen hallottam először ének nélkül, mikor megkaptam az első “saját” magnós rádiót. Hatalmas Akai műszer volt. Még... Tovább →