Kék tűz A magas jéghegyek fölött, Sas száll a lég felhők között. Merengőn, búsan áll a lány, Szemében vad, kék tüzet látsz. Kék tűz, mely hidegen éget, Mellette nincs, ami élhet. Az egy szó, Szerelem, meghalt, Helyette a Semmi maradt.... Tovább →

Tóth Árpád: AZ ŐSÖK RITMUSA    Ember vagyok, új élet, új utas,  Ki azt hiszi, friss titkokat kutat,  S szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen  Ezernyi ős mozgás jár vén utat.    Sok régi ritmus, sűrű és borús  Zajlás a... Tovább →

Mikor – Akkor Mikor égő tekintete elér, Akkor már sejted, hogy akar téged. Mikor keze arcod felé rebben, Akkor már a szerelmet reméled. Mikor vágyol rá, hogy megérintsen, Akkor már érzed, elért a Végzet. Mikor a szívedhez szól a szíve, Akkor... Tovább →

Csukás István: Te mire gondolsz közben?    Ruhában, vagy ruhátlanul,   Szőnyegen, széken, ágyban,   Délelőtt, délután, éjszak,   Beszeszelve, vagy jeges józanon,   Játékosan, mint a kölykök,  Vagy szótlanul, mint az idegenek,  Félálomban, el-elszundítva,  Vagy éberen fújva a füstöt... Tovább →

Érzem, szíved simogat    Az álmos napot búcsúztatják a csillagok,   S a Hold ad néki jóéjtcsókot.  Fekszem. Lassan lehunyom szemem,  Talán megnyugszik fáradt testem.    Keresem arcod és keresem tekinteted,   De tested messzi távol tőlem,  Nem érinthet rád... Tovább →

“Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben volt a hang, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben volt a köd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben a vágy csak... Tovább →

Shakespeare:  Az vagy nekem Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő... Tovább →

Fodor Ákos: EGY ÉLETRECEPT Kergetnek? Állj meg. Hadd fussanak túl rajtad – s nem győznek nyerni. Tovább →

Fodor Ákos: SZERTARTÁS Meggyújtottál, hogy fényemben táncolj. Árnyad is fölmutatom. Tovább →