Vers | illúzióim virtuál világa | Page 2

József Attila: Altató

Szerző: lissza // 2006. október 30. hétfő // 4 hozzászólás

Lehúnyja kék szemét az ég, lehúnyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés – aludj el szépen, kis Balázs. A... Tovább →

Csendben és halkan

Szerző: lissza // 2006. október 28. szombat // 4 hozzászólás

Egy sóhaj rebben, csendben és halkan, senki meg ne hallja, úgy sír a szó. Egy álom pattan, csendben és halkan, a szív meg ne hallja, úgy hull a könny. Tovább →

“Az élet szép … Tenéked magyarázzam?”

Szerző: lissza // 2006. október 25. szerda // 4 hozzászólás

Nem ismerem Heltai Jenő írásait, de ez a verssor mantrázódott ma reggel a fejemben. A google rendes volt, és kidobta, hogy A néma levente c. vígjátékából való. Íme: “SETÉT LAJOS És megint Hallgatni fogsz, ha jő? ZILIA Hallgatni, mint Hallgattam... Tovább →

Egy szép reggel

Szerző: lissza // 2006. október 02. hétfő // Nincs hozzászólás

Kicsit dehidráltam magam tegnap este. Nem baj, ez is kell néha. Jól érzem magam. Olyan igazi felszabadulósan. Azt hiszem, ezt akartam, mikor elváltam. Ezt az érzést. Amikor nem függök senkitől. Nem kell tekintettel lennem senkire. A gondolataim és érzéseim nincsenek... Tovább →

Szerző: lissza // 2006. május 03. szerda // Nincs hozzászólás

Nemes Nagy Ágnes Jég Belémfagy lassan a világ, mint téli tóba nádbugák, kis torlaszokban ott ragad egy kép, egy ág, egy égdarab – ha hinnék Benned, hallgatag széttárnád meleg tenyered, s az két kis napként sütne fönn a tél felett,... Tovább →

Hó meg ló

Szerző: lissza // 2006. január 18. szerda // Nincs hozzászólás

Reggel munkába jövet a következő négysoros jutott az eszembe: “Esik a hó. Fingik a ló. Seggen csúszik az igazgató!” Tovább →

Szerző: lissza // 2005. május 31. kedd // Nincs hozzászólás

Ez még egy normális (?) pillanatban született. Tegnap este. A víz hullámai szikrázva szórják szét az ébredő nap mosolyát. Testünk simogatja, öleli a tó. Lassan összelebben két kezünk. Mohón issza szerelmes szemem Édes arcod ismerős vonásait. Remegő kezeim érintik víztől... Tovább →

Szerző: lissza // 2005. május 23. hétfő // Nincs hozzászólás

Vecsey K. Mária: Látni Látni nemcsak mindig szemmel, látni szívvel, szerelemmel, az az igazi, a belső, szerelmes legeslegelső. Látni ne csak a szemeddel, inkább a szíveddel vedd el! Mert azt úgyis megtalálod, amikor már nem is látod. Látni így kell:... Tovább →

Szerző: lissza // 2005. május 23. hétfő // Nincs hozzászólás

Francesco Petrarca: Keleten már lángolt a szerelemnek Keleten már lángolt a szerelemnek szép Csillaga, és az Északra szálló Fényes Szekér, a hét csillagból álló, sugarakat lövellve elkerengett; rokkához kelt anyó, amint derengett, s borzas-mezítláb fújta a parázsló szenet; itt volt... Tovább →

Fény

Szerző: lissza // 2005. május 13. péntek // Nincs hozzászólás

Fényben álmodj, És ott várlak álmod ezüst kapujában. Kezed fogom, hogy elkísérj selymes álom-utadon. Körbenézek, s rajongó szívvel csodálom fényvilágod. Tovább →

Szerző: lissza // 2005. április 19. kedd // Nincs hozzászólás

Tegnap este ez hullott ki belőlem: Üres lég és üres tér gondolataim is üresek Csendes lét és csendes vér lelkem is már csendes Álmom van és álmom vagy szerelmem az álmom Várok Rád és várok ránk a holnapra is v??rok... Tovább →