Töredék | illúzióim virtuál világa | Page 4

Egyszer …

Reggel volt. A természet éppen csak ébredezett. Kinn állt az erkélyen csípőjét lazán a korláthoz nyomva. Nyújtózkodott egyet, hogy az álmot minden porcikájából kiüldözze. A nap első gyenge sugara langyosan simogatta az arcát. Behunyta szemeit. Érezte és hallotta, ahogyan az...

Öt érzék

Hallás – hang, mely végig borzolja a gerincet, a szívet lágyan összeszorítja és elengedi. Tapintás – bőr, mely puha, kedves, simogatásra késztető. Szaglás – illat, mely meghatározhatatlan és csak illatolnivaló. Ízlelés – csók, mely édes és finom, az első pillanattól...

Dallam váltás. Az egyik legszebb, amit valaha hallottam. Talán a legszebb. Hallgatom. A szemem már nem látja a számokat és a betűket. A könnyek mossák széjjel a papíron kéklő tintát. Nem akarom hallani, és még is megnyomom az ‘újra’ gombot....

Bor

Ülök a fotelban. Kezemben pohár. Öblös hassal, vékony lábbal, széles talppal. A lámpafény elé emelem, hogy a vöröslő bor sárgás bordóként ragyogjon át az üveg falán. Az orrom mélyet szippant a pohárból kiáramló illatfelhőből, majd lassan kornyolok a borból. Az...

Virágcsokor

A szerelem olyan, mint egy virágcsokor. Az alkotó virágok üdesége, színe adja a fellángolást, az izzást. A csokor vízbe kerül, s ha gondosan figyelünk rá, sokáig meg tudjuk őrizni a virágok frissességét. Azonban óhatatlanul bekövetkezik a hervadás, ami szép is...