Töredék | illúzióim virtuál világa | Page 3

Mesém

Szerző: lissza // 2007. április 01. vasárnap // Nincs hozzászólás

A mesék általában úgy kezdődnek, hogy egyszer volt, hol nem volt. Egy mese. Majd folytatódnak. Most mesélhetnék zöld fűben való heverészésről, pici bárányfelhőkkel tarkított kék égről, bőrt borzongató tavaszi szélről, napmelegről és hunyorgó szemekről. Aztán csendről és madarakról, melyek az... Tovább →

Narancs salsa

Szerző: lissza // 2007. március 23. péntek // Nincs hozzászólás

Állandó ismétlésre állítom a winampot, hogy csak azt a salsa dalt játsza. A dallam áthatja az estét, mindent. A gitár mesél. Arról, hogy szép. Hogy minden szép! Varázs ujja van. Mert amihez hozzá ér, arannyá változik. Fénylik és színesedik. Máris... Tovább →

Rendben

Szerző: lissza // 2007. március 19. hétfő // Nincs hozzászólás

– Szia, szív! Régen beszélgettünk már! – Nem oly rég, csak már megint játszod a feledékenyt. – Meglehet. Bár én vagyok az emlékező, és te a felejtő. És mégis … – Szóval? – Mostanában nagyon jól nézel ki. Olyan egésznek... Tovább →

Dalvarázslat

Szerző: lissza // 2007. március 18. vasárnap // Nincs hozzászólás

Van olyan dal, amit ha hallgatok, ide hozza Őt nekem. Az arcát, amit szőke hajának hullámai kereteznek. A szemeit, amit tánc közben nézek. A félmosolyt, ami a szája sarkait felfelé mozdítja. Itt él bennem minden lépése, minden mozdulata. Ismerem őket.... Tovább →

Hol az erőm?

Szerző: lissza // 2007. március 17. szombat // Nincs hozzászólás

Már nem először érezte. Táncolt. Éppen valaki mással. Ő pedig megjelent. Rápillantott, és az összes erő kifutott a lábából. Hirtelen keverte a lépéseket, és legszívesebben a partnere kezébe kapaszkodott volna, hogy tartsa meg. A szíve hevesen dobogott, a ritmusa keveredett... Tovább →

Csak egy pohárral

Szerző: lissza // 2007. március 16. péntek // Nincs hozzászólás

Megérkezett. A helységet betöltötte a zene, az társaság gyülekezőben volt. Megállt, körbepillantott, majd visszafordult a ruhatárhoz. Beadta a kabátját, táskáját. Üdvözölte a kapuban levőket, majd a helységbe lépett. Az ismerősöket kereste. A távolabbi boxban voltak. Mielőtt leült közéjük, szétosztott néhány... Tovább →

Szép volt

Szerző: lissza // 2007. március 10. szombat // Nincs hozzászólás

Mintha egy gát szakadt volna le. A víz erőteljesen hömpölygött át a résen elárasztva a túlsó oldalon elterülő tájat. Valahogy így érezte. Előző este kapott egy nemet, ami egy éjszakára a padlóra küldte. Hamar felállt, és csak az dübörgött benne: akarja... Tovább →

Önként

Szerző: lissza // 2007. március 08. csütörtök // Nincs hozzászólás

Mint egy késhegy, ami a bőrömbe mélyed, és a húsom kívánja. Próbálgat. Nem fáj, viszont látványos. Játszol velem? Tetszik? Mint egy mazochista, vágyom látni a késhegy karcát, amely felezi a karom. Jobb és bal. Szereted? Őt? Én szeretem. A magam... Tovább →

Csak egy emlék

Szerző: lissza // 2007. február 21. szerda // Nincs hozzászólás

Ült az útpadkán. Kezeit összekulcsolta a felhúzott térdein. Felnézett. Egészen a ház negyedik emeletéig. Az ablakokra pislogott. Aztán a lépcsőházéra, jön-e már a fiú. Újra találkoztak. Szinte már rítus volt, hogy évente egyszer – többnyire nyáron – összefutnak. Olyankor érezték,... Tovább →

Szikra nélkül

Szerző: lissza // 2007. február 18. vasárnap // Nincs hozzászólás

Fáradt szemekkel bámulta a reggel ébredező világosságában fürdő plafont. Olyan üresnek érezte magát, mint egy évszázadok óta nem használt boroshordó, ami már-már recsegősre száradt. Egy kérdés zsongot fekete légyként odabenn: ezt akarta? A múlt este még úgy tekintett a lányra,... Tovább →

Álomtündér

Szerző: lissza // 2007. január 14. vasárnap // Nincs hozzászólás

Könnyektől homályos szemekkel nézte a plafonon furcsa alakzatokat felvett fény-árnyakat. A párnahuzat ugyanolyan csendesen itta be a könnycseppeket, ahogyan azok a szemeit elhagyták, s gurultak le könnyed gyorsasággal az arcán. Nem akarta lehunyni a szemét, mert akkor látott. Inkább hagyta,... Tovább →