Készültem erre az 50 km-re, ahogy a legtöbb futásomra. Tulajdonképpen jó másfél éve nem volt ilyen hosszú távom. Először a sérülésből felépülés miatt, utána azért, mert a tanulás-költözés kombó miatt csak púp lett volna a hátamra egy nagyobb kihívásra való... Tovább →

Babonásan nem szeretek írni (és tulajdonképpen beszélni sem) az előttem álló nagyobb kihívásokról. Most sem, bár beszélni kénytelen voltam, hiszen valamivel meg kellett indokolnom, miért akarok egy nap szabadságot kivenni a próbaidő alatt (két év alatt ez a 3. három... Tovább →

Kicsiny világomban az is kaland, ha egy új, egyszerűbben megközelíthetőbb helyen parkolok a munkahelyem mellett. Ugyanis, ha a cég területén szeretnék parkolni (kerítésen belül), akkor egy olyan utcára kell bejutnom, amire nem egyszerű felkanyarodni abból az irányból, amerről én jövök.... Tovább →

Újabb hét telt el. Semmi különös nem történt, és mégis. Már szerdán kerékpárral akartam munkába menni, de a reggeli futásomkor nyakamba szakadt egy zápor, és bár a tervezett indulásomkor már nem esett vagy csak csepergett, a kényelmesebb és tisztább módot... Tovább →

Legalábbis az enyém. Ugyan sok izgalom – szerencsére?! – nincs a mindennapjaimban leszámítva a munkahelyet, hiszen ott még betanulok. De még mindig azt érzem, hogy végre újra a helyemen vagyok. Míg pár hete, hónapja azt kellett bizonygatnom, mennyire nem szeretek... Tovább →

Három hete dolgozom az új munkahelyen. Nem szeretnék elkiabálni semmit, de most úgy érzem, hogy helyemre kerültem. Tulajdonképpen azt csinálom, mint anno az értékesítésen, csak most a másik oldalon vagyok. Itt segítenek, betanítanak, mert szeretnék, ha minél előbb levenném a... Tovább →

Új munkahely: izgalmasnak, érdekes munkának ígérkezik. Nyilván most még csak ismerkedek a feladatokkal, a területtel. Ha lesz számítógépem (laptopról volt szó az állásajánlatban), akkor már felgyorsul a betanulásom. Szóval, már várom, hogy újra pörögjek, intézkedjek, hasznosnak érezzem magamat. Ami a... Tovább →

Egy időszak vége. Megkönnyebbültem. A közel egyhetes gyomorgörcs eltűnt pontosan az után, hogy leadtam az utolsó helyre a kilépő papírjaimat, és az átvevő hölgy azt mondta, postán elküldik másfél hét múlva az “elbocsátó szép levelet”. Míg a közvetlen főnököm egy... Tovább →

Ha végiggondolom, a hatóságtól való leszámolásom menete és történései leképezik mindazt, amiért én innen elmegyek. Rá kellett jönnöm az elmúlt pár napban, hogy bár maga a közigazgatás sem az én világom a maga bürokratikus rendszerével, de ebbe még bele is... Tovább →

Eltelt a Húsvét is, és végre szabadságon vagyok ezen a héten. Három napot szüleimnél töltöttem. Nem azért, mert annyira vágytam volna szülővárosomban lenni, hanem mert az autót csak szerda délben fogadta a szervizes. Két rövidebb futás jutott erre az időszakra,... Tovább →

Befejezve a Lelkek labirintusát úgy döntöttem, újra elolvasom A szél árnyékát. Pár nap alatt a 600 oldal két harmadán is túl vagyok. Alig rémlik valami. Mintha el sem olvastam volna, mondjuk úgy 11-12 éve. Ami megmaradt emlékként, hogy tetszett. Ha... Tovább →