Végre itt a hűvös! Már tegnap értelmezhetőbb volt számomra a világ, de a mai időjárás már nekem kedvez. A lakásom azért még makacsul őrizte reggel is az elmúlt napokban, hetekben könnyen elnyert meleget. Ugyan éjszaka már magamra húztam a paplanhuzatot,... Tovább →

Erősen egyetértek azzal a mémmel, ami azt mondja: “bárcsak úgy néznék ki most, mint amikor azt mondtam magamra, hogy hű, de dagadt vagyok”. Vagy valami ilyesmi. Most, hogy nem futok egy jó ideje, és nulla erőm van arra, hogy letiltsam... Tovább →

Havonta egyszer autóba ülünk hárman, és hazautazunk a szüleimhez. A gyerekeim nyaranként elfoglaltabbak, mint az egyetemi időszak alatt. Akkor is, most is jó előre egyeztetnem kell velük, melyik szombaton ér rá mindkettő. Mióta tudom, hogy nem jó a klíma az... Tovább →

Bizony, bizony, meleg van. Számomra túlságosan is. Már múlt hét elején, látva az időjárás előrejelzést, sejtettem, hogy a hétvégi pilisezésem meg lesz torpedózva a kánikulával. Ez nagyjából be is jött. Először is váratlanul ért még kedden, hogy a foglalásom csak... Tovább →

Letelt a három hónap. Őszintén szólva remélem, hogy ez az utolsó próbaidőm a nyugdíjig. S addig még van 10-14 évem attól függően, hogy akkoriban mi lesz a törvény. Anyám még mindig nehezen tudja elfogadni, hogy lassan három (3!) éve elköltöztem... Tovább →

Felemelő egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol valóban éreztetik velem, hogy örülnek a munkámnak, a segítségemnek. Ha hibázok (mert még betanulok), nem hordanak le, hogy azt érezzem, egy szerencsétlenség vagyok. Viszont hálát és köszönetet kapok azért, mert egy apróságot észrevettem, ami... Tovább →

Előfordul, hogy hirtelen rám szakad a sok megoldandó feladat, és erre érkezik egy-két probléma is, amire vagy nem tudom azonnal a megoldást, emellett még kilátástalannak is érzem a helyrehozatalt, vagy bár tudom, hogyan kell kibogozni a dolgokat, de plusz teherként... Tovább →

Sokáig szerettem felnőtt lenni. Azért, mert több önállóságom van – a több felelősség mellett. Tulajdonképpen azt csinálhatok, amit akarok, a kötelességeim, kötelezettségeim elvégzése után. Bár még számít, hogy a szüleim (különösen Anyám) mit szólnak a dolgaimhoz, s sajnos, nem a... Tovább →

Egy-két ismerős és kolléga, akik tudják, hogy futottam napi szinten, meg-megkérdezi: “és még mindig futsz? Ebben a hőségben is?!” (Ez utóbbinak a téli verziója: “ebben a hidegben is?” És ha egy évvel ezelőtt volnánk, akkor simán mondanám, hogy ebben a... Tovább →

Napjaim fő kérdése, ami az elmúlt nyaraké is volt, hogyan vészeljem át a kánikulát. Amíg légkondis helyről légkondis helyre megyek át, illetve ott tartózkodom, legyen az busz, bolt, iroda vagy a szobám), addig minden rendben van. Viszont a szabad levegőn... Tovább →

Akár kárörvendhetnék is, de nem tudok. Inkább az van bennem: ugye hogy nem én vagyok a selejt! Tegnap felhívott a volt kollégám, akivel együtt kezdtünk az előző munkahelyemen. Persze, hogy rákérdeztem, bevált-e az új, helyettem felvett munkaerő, bírja-e a kiképzést,... Tovább →