Őszintén szólva leginkább az dühít, hogy minden a hátam mögött zajlott. Azt még megértem, hogy az a “bizonyos” kolléganő egy árva szót sem szólt arról, hogy egyáltalán nem akar velem együtt dolgozni, de azt már nem, hogy a másik kolléganő,... Tovább →

Nos, az előző bejegyzésem pozitív listájáról máris kihúzhatok egyet: a munkahelyen elég jól felszerelt az edzőterem. Vagyis így ez a mondat még mindig fedi a valóságot, viszont egy “volt” szóval kell kiegészítenem tegnap délután óta. Bár a volt főnököm azt... Tovább →

Két hete írtam ide utoljára. Azóta mi minden is történt?! Például az, hogy két darab hét eltelt. Egy hete pénteken volt a Pál utcai fiúk c. előadás a Vígszínházban. Egész héten emlékeztettnek kellett magamat a programra, nehogy úgy járjak, hogy... Tovább →

Na, az már elég furcsa, hogy egy félórán belül két telefonhívást is kapok egy-egy anyukától, hogy hozná a gyerekét hozzám oldásra. Furi, ha abba a kontextusba helyezem a hívásokat, hogy tavaly tavasz óta egyetlen megkeresést sem kaptam bejelentkezés céljából. Igaz,... Tovább →

Az elmúlt két hét nyugodtan telt. Üdítő, hogy nincs konstans szorító érzés a gyomrom táján. S bár még nem vagyunk “örök barik” azzal a bizonyos kolléganővel, de legalább már könnyebben kommunikálok vele, és ő sem úgy beszél – jó részt... Tovább →

Mivel Anyu egy jegyet kapott tőlem születésnapjára és karácsonyra az Operába, ami egy olyan opera előadásra szólt, ami múlt szombaton, a nagyobbik gyerekem születésnapján volt, úgy gondoltam, jöjjenek fel a szüleim arra a hétvégére, és majd vasárnap itt, nálam megünnepeljük... Tovább →

Holnap lesz egy hete, hogy voltam oldáson. Azóta lényegesen jobb a helyzet, nyugodtabb is vagyok. Ma azonban a régen ejtett hibáimmal (kettő) kellett szembesülnöm. A kudarctűrésem lett próbára téve, s közben annyi meló szakadt a nyakamba, hogy pisilni is alig... Tovább →

A hétfőn történtek még feldolgozás alatt vannak. Nem nagyon túloztam azzal a szóval, amivel akkor jellemeztem az egészet. “Kivégezés”. Én így éltem meg. Kaptam egy mellbe döfést, majd utána egy hátba szúrást a másik kolléganőtől, akivel elviekben jóban vagyok. Ezek... Tovább →

A múlt hét legalább két nagy örömöt adott nekem. Először is végre van ajtó a nagyobbik gyermekem szobáján. A másik kölök szobája pedig kapott egy új ajtót. A rombolás kisebb volt, mint vártam, így csak némi glettelés és festés javítás... Tovább →

Soha nem gondoltam volna, hogy 50 évesen ilyen helyzetbe kerülök. Őszintén gondoltam, hogy megbírkózok bármilyen helyzettel. Meg is teszem, mert sok választásom nincsen. Most én vagyok az az ember, akit rongylabdának tekint, és úgy rugdos, ahogy éppen tetszik neki. Én... Tovább →

Az elmúlt hét napjaira nem lehet panaszom. Mondhatni nyugodtan telt némi zökkenőkkel, de én már ennek is tudok örülni. Hiszek abban, hogy ha a környezetemen nem tudok változtatni, akkor a saját hozzáállásomon, érzéseimen kell. Fel kell ismernem, miért “triggerel” a... Tovább →